Amennyiben a Keleti pályaudvar előtt elejtem a pénztárcám, és pár óra múlva visszamegyek, és az nincs ott, mivel a tárgyak nem tudnak mozogni –
NEM az én hibám. AZ A HIBÁS, aki ellopta. Mikor visszamegyek megkeresni, annak ott kellene lennie.

Amennyiben éjjel nyitva felejtem a lakásajtót 10 centi rést hagyva, és kirabolnak,
NEM az én hibám. AZ A HIBÁS, aki bejött, megkötözött, és elvitte a tárgyaimat.
Ha a táskámon nem húzom be a cipzárt, és kifosztanak a villamoson,
NEM az én hibám. AZ A HIBÁS, aki belenyúlt, és elvitte a tárgyaimat.
Bárhol vagyok a világon, akár egy lakásban, akár köztéren, akár a víz alatt, akár diszkóban, akár irodában, akár egy kihalt sikátorban, akár egy mezőn éjfélkor, akár egy vadidegen autójában, akár egy raktárnak látszó lakásban – ha valaki megerőszakol,
NEM az én hibám. AZ A HIBÁS, aki megerőszakol.
Ha csador van rajtam, ha hálóing, ha miniszoknya, ha cicanadrág, és megerőszakol valaki,
NEM az én hibám. AZ A HIBÁS, aki megerőszakol.
Ha teljesen meztelen vagyok, és megerőszakol valaki,
NEM az én hibám. AZ A HIBÁS, aki megerőszakol.
Hogy lehet, hogy a ruházatot hibáztatják? Nudista strandon fehér holló a nemi erőszak, sokkal-sokkal kevesebb, mint a felöltözöttek között...
Vannak természeti népek, akik meztelenül dolgoznak együtt közösen... És nincs erőszak.
NINCS semmi elfogadható indok, mely miatt az áldozatot hibáztathatnánk.
MINDIG az a hibás, aki elkövette, MERT dönthetett volna úgy, hogy nem követi el.

Egyszer azt mondták nekem: „te vagy a hibás, miért hagytad, hogy kihasználjon?”
Emberek, tudják én azt is hagytam, pont ugyanannyira, hogy: rendesen, korrekten viselkedjen velem.

Te, amikor legközelebb valamely bűncselekmény vagy inkorrektség áldozatát hibáztatod – jusson eszedbe, hogy máshogy is dönthetsz: azt hibáztasd, aki elkövette!
Ellenkező esetben Te magad válsz az inkorrektség elkövetőjévé.